Reneszánsz

K. István 10.-es utolsó esszétételének kidolgozása

Takács Eszter

2010. június 1. (10.)

Reneszánsz – változatok a szerelem témájára a reneszánszban

A reneszánsz egy fontos korstílus, művelődéstörténelmi korszak. Legfontosabb jellemzői a tudatos szembehelyezkedés a középkorral, az antikvitás újjászületésének szorgalmazása, a földi világ élvezeteinek előtérbe helyezése (csalódás az egyházban), optimista életszeretet jellemzi, az egyén előtérbe kerülése, humanizmus, a fejlődésre képes ember-gondolata, szabadság vágy és univerzális emberben való hit.

Legfontosabb szerzők: Petrarca, Boccaccio, Magyarországról pedig Janus Pannonius és Balassi Bálint. 

Petrarka: Firenzei származású költő az 1300as években, örök szerelme Laura, akit a Szent Klára templomban pillantott meg. Egész verseskötetet szentelt Laura iránti szerelmének; ennek a kötetnek a címe a Daloskönyv. Szonetteket tartalmaz (14soros versek 2abba 3cd, jambikus trimeteres verseléssel), amelyeket két részre tudunk bontani: Laura életében és Laura halála után íródtak. Alapvető közös tulajdonságuk, hogy a trubadúr lírához hasonlóan a nő felsőbbrendű, általában a férfi gyötrődik a szerelemben és ontja magából a verseket a  gyönyörű, bájos és semmiféle fájdalmat nem érző nőnek. Erre jó példa az Áldott a nap, a hó, az év s az évnek c. vers, ahol Petrarka magaslatokig eszményíti Laurát, rettentően szenved, de ugyanakkor szinte boldog a fizikai fájdalomtól, a szerelem a sok szenvedés ellenére is minden jónak a forrása az író szerint. A szerelem a legerősebb, erősebb még a Pó-nál, az ellenségnél is a Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad című műben: a vers elején leírja, ahogy a Pó elszakítja fájdalmasan Laurától, a folyóra nagyító jelzőket aggat, hogy a végére, mikor kiderül hogy még ez sem elég erős a szerelmétől elválasztáshoz („csak földi részem hordja szarvad-ágad”… „arany lond felé lebegve száll már”), még nagyobb legyen a dicsőség. A költő „repül révbe édes otthonának”, azaz az ő biztos pontja, otthona a világban a szerelemnél, Lauránál van. Sok szójátékot, jelképet használ, ilyen például a nyíl, az íj, a nap, a Laura=L’laura=arany/babér)

Másik fontos szerző Boccaccio, a Dante-kultusz megalapítója, Petrarca kortársa és barátja. Neki a stílusa gyakran pajzánabb, virágnyelven íródott „inkább szép, mint okos”), gyakran hosszú körmondatokká szerveződnek. Rengeteg átvitt értelem található itt is, valamit a női felsőbbrendűség. Például: 5.nap 9.novella: nem emlékszem, bármi kárt is szenvedtem volna miattad, pedig miatta veszette el az egész vagyonát!

Janus Pannonius az 1400as években élt, és egész Európát bejárta a hírneve. Szerelmi költészetét Boccaccióhoz hasonlóan a rövid, csipkelődős, gúnyos versecskék jellemzik, mint pl. a Gryllushoz c. versben a „Lupa” szó, ami egyszerre jelent nőstényfarkast vagy prostituáltat is, vagy akár a cím is kétértelmű: tücsköt vagy malacot jelenthet. A Szilviához c. versében is rengeteg erotikus, kétértelmű mondatot találunk, pl. „nem csak egy tüske szúrt meg”.

Másik jelentős magyar költő volt Balassi: az 1500as években élt, rettentő művelt volt, ugyanakkor olykor zabolázatlan, ellentétes személyiség. Életében két nagy szerelme volt: Losonczy Anna, akit verseiben („Júlia versek”) Júliának nevezett, és Célia, akiről mai napig is csak annyit tudunk, hogy egy lengyel származású nő volt. Petrarcához hasonlóan ő is Daloskönyve rendezte műveit, méghozzá érzelmi rendszer szerint: a kezdeti reményteljes boldogságtól a reménytelen, végső lemondásig jönnek sorban a versek. Itt is megjelenik az eszményített, megfoghatatlan nő fogalma, aki a férfi élete értelme, és csak szenvedéssel összekötött életértelmet ad neki. Erre találunk példát például a Hogy Júliára talála, így köszöne néki c. versben: petrarkizáló, trubadúr-szerű vers, a nő olyannyira felsőbbrendű, hogy már szinte a Máriának kijáró tisztelettel köszön neki („Üdvöz légy!”), és ezt egyre jobban fokozza, térdet hajt neki, metaforák, nemesi elemek, fokozások díszítik a versek, míg a végén kifakad, milyen kegyetlen ez a Júlia! Rendkívül kifinomult, tökéletesre formált verseket írt, szimmetrikus un. Balassi versszakokat. A Darvaknak szól cím versében Júlia nagyon távol van, csak a darvak érhetik el, és ő fájóan vágyódik Júliája után, de nem érheti el, pedig Júlia az otthona, a paradicsoma, az egyetlen biztos pontja csak ebben a világban.

A Célia versek már kevésbé hevesek: csendes-boldog szenvedéssel ír a viszonzatlan szerelem „szépségeiről”, nagyon kimunkált, letisztult, érzékszervekre ható, gyönyörű versek a Célia versek. Ilyen például a Kiben kesergő Céliárúl ír c. vers, miben Célia fájdalma mellett Célia szépségének érzékletes leírását adja nekünk. Rengeteg hasonlatot használ ő is, mint reneszánsz vonás.