Candide

Candide – egy felvilágosult gondolkodó válsága

A Candide-ot Voltarie írta az 1760-as években. Felvilágosult filozófus és író volt, igen csípős, gunyoros stílusban írt. A felvilágosult eszményeket magában hordozta, és ezeket megfigyelhetjük a Candide-ban is.

A felvilágosodás antiklerikális volt, azaz egyházellenes volt. Ezt megfigyelhetjük a Candide-ban is. Megkérdőjelezi az isteni gondviselés jelenlétét, mert milyen isten is az, aki hagyja, hogy a lissaboni földrengésben ártatlan emberek haljanak meg? Rengeteg emberkínzással, akasztással (akár olyanokat is, akik nem érdemlik meg, pl Pangloss mester) találkozhatunk de itt nem az istennel mint gondviseléssel találkozunk, hanem alapjában megkérdőjelezi hogy figyeli e az emberiséget, és ha figyeli, hogy hagyhatja hogy ilyen gonoszságok megtörténjenek? Amikor Candide lámáit ellopják, és a tolvaj megbűnhődik, akkor elsőre azt hihetnénk: ez azért van, mert isten igazságot osztott. Azonban nem csak a bűnös bűnhődött meg, hanem mellette sok ártatlan ember aki még fenn volt a hajón. Az egyházi személyek se pozitív szereplők a könyvben: Kunigunda bátya például katolikus pap, mégsem az egyházhoz méltóan viselkedik (megölné Candide-ot), és nem a hitbéli elkötelezettsége, hanem a kényszer miatt is lett pap. A protestánsok nagyon ellenségesek, Candide kitérő válaszára (mint nem tudja, hogy antikrisztus-e a pápa) nem adnak neki alamizsnát hanem inkább a rettenetes dologházba küldenék (Hollandia). Páter Giroffé pedig egy szerzetes, de gyűlöli, a cölibátust megtagadja (szeretőt tart). A felvilágosodás ezzel is rámutat arra, hogy a természet elleni tettek mit pl az alap szexuális vágy kielégítésének megtagadása nem pozitív, hanem negatív hatással van az emberekre. Alapvetően a vallás mint vagy vakbuzgóság, vagy mint „bort iszik de vizet prédikál” módon jelenik meg. Az egyetlen pozitív példa Jacques, az anabaptisa – ő az, akit elítél a katolikus egyház, mégis egyedül ő viselkedik gerinces ember módjára. Voltaire ezzel a vallási türelmetlenséget kritizálja.

Másik felvilágosult eszme a társadalmi berendezkedést érinti: a felvilágosodás szerint az állam szerepe nem a nép kizsákmányolása, hanem a polgárok jogainak védelmezése és a nép helyes irányítása lenne a feladata, de ez csak Eldorado esetében érvényesül. A bolgár királyt Voltaire például a „felvilágosult” Nagy Frizsesről példázta, akiben csalódnia kellett. A könyvben a király Candide-ot nem az emberi jó szándék miatt menti meg a vesszőzéstől, hanem a saját jó hírének mentéséért. A hat bukott király a sors forgandóságát hivatott bemutatni. Felvilágosodás-elme az antifeudalizmus is, és ez is megjelenik a regényben: az arisztokraták nem érdemlik meg a jólétüket, illetve HOL találkoznak Pococurante-val akinek bár mindene megvan, emiatt csak boldogtalan: halálra unja magát. Thumbelthone-báró pedig egyszerűen földhözragadt és „ranghozragadt”, kiűzi Candide-ot a Paradicsomból, az ember értékét számára a rang jelzi. A civilizációt csak egy esetben tűnteti fel pozitívan: Eldorado esetén, de az amúgy is egy „ideális világ”. A Füleseknél, akik teljesen civilizálatlanok, elfajult kannibálok, de valójában náluk sokkal rosszabbak is vannak, Candide-ékat is csak azért akarják bántani, mert azt hiszik, jezsuiták, akik pedig még náluk is gonoszabbak. Voltaire tehát támadja az ésszerűtlen társadalmi törvényeket, csak úgy mint a felvilágosodás.

A műt több fajta regényként is lehet értelmezni, ezek közül talán a leg kézenfekvőbb a kalandregény: kezdő és végpont között felcserélhető kalandok sora áll. A kalandokat kiváltó ok Kunigunda elnyerése; azonban mikor sikerül elérni élete célját, amiért annyit szenvedett és küzdött, a vágy már kihúnyt, a szimpátia lelohadt és Kunigunda megcsúfult. Felveti ez a kérdést: meddig érdemes elmenni a vágyainkért? Értelmezhetjük utazóregényként is: ennek célja a különböző társadalmak közti különbségek, vallási, felfogásbeli eltérések bemutatása. Ebből nagyon sokfélét figyelhettünk meg (protestantizmus és katolicizmus; társadalmi rétegek közti és országok közti eltérések (pl. Eldorado – ideális társadalom: egyistenhit, józan észen alapuló törvények és a tudomány és a művészet támogatása, míg pl Candide hazája, aminek ugyan ennyi esélye lenne, velejéig romlott). A műben sok ismeretterjesztő, információban gazdag leírást, un. pikaresztet találunk (felvilágosulás alapvető célja amúgy is a globális ismeretnyújtás, hogy mindenkinek bizonyos fokú alap műveltség a kezébe legyen és ne bamba birkaként kövesse az ésszerűtlen elveket, hogy nőjön föl végre. ) Tézisregényként értelmezve egy fontos kérdésre keressük a választ a regény során. Ez a Candide esetében lehet az optimizmus kérdése: igaza van-e Pangloss mesternek, hogy „Minden a lehető  legeslegjobban van ezen a legeslegjobb világon”, van inkább Martinnak van igaza, minthogy a világ velejéig rossz? Erre a kérdésre talán azt a választ adhatjuk, hogy el kell fogadni a világot a saját tökéletlenségével és megtalálni benne azt, amitől boldogok lehetünk. Ez pedig a munka, mert távol tartja a 3 rosszat: “unalmat, bűnt, és szükséget”.

A Candide-ot tehát méltán hívhatjuk felvilágosult eszmében írt regénynek.