Nyelvtan

KOSZTICSÁK REBEKA

NYELVTAN

2011. JANUÁR 5.

JELEK ÉS JELRENDSZEREK

Jel: A valóság egy olyan érzékszerveinkkel felfogható (tapintható, hallható, látható) darabja, mely többet vagy mást jelent, mint ami első megjelenésekor közvetlenül felfogható

·          Index: jel és jelölt között fizikai kapcsolat áll fenn (állati lábnyom)

·          Ikon: jel és jelölt között hasonlóság fedezhető fel (hieroglifa)

·          Szimbólum: jel és jelölt között nincs kapcsolat, egyezményes (betűk)

Denotatív jelentés: egy jelhordozó (pl.:szókapcsolat, kép) ismert hétköznapi, elsődleges jelentése

Konnotatív jelentés: Jelentésbővülés; egy jelentéshordozó (pl.: szókapcsolat, kép) másod- vagy harmadlagos jelentése. Érzelmi/ hangulati/ gondolati többlettartalom

A STÍLUS

Stílus: a megformálás módja, a szöveg megformáltsága és az abból fakadó jelentés.

         Befolyásol: elvárás

(szöveg)környezet

Beszélő/ hallgató viszonya stb.

Stíluselem: olyan eszköz amivel hatást lehet kelteni (tájszavak)

Stílusérték: az adott nyelvi elemnek az adott szövegben érvényesülő jelentése (állandósult/alkalmi)

Stílusárnyalat: a beszélő lelki állapotának, vagy a tárgyhoz való viszonyának megnyilvánulása

HANGALAKZATOK

Alliteráció: Egy alliterációban a versben egymást követő szavak első hangzója azonos.

Sorvégi rím:

·          Páros: a-a

·          Hármas: a-a-a

·          Bokorrím: a-a-a-a

·          Keresztrím: a-b-a-b

·          Ölelkező: a-b-b-a

·          Félrím: a-x-a-x / x-a-x-a

·          Tercina: a-b-a-b-c-b-c-d-c

Tiszta rím: a rímelő egységek magánhangzója azonos vagy csaknem egyezik, a mássalhangzó pedig hasonló hangzású.

Önrím: ugyanazon szó ismétlődik, esetleg csekély változtatással.

Ragrím: az azonos hangzást ugyanazon toldalék teremti meg.

Asszonánc: A hangzás csupán némileg hasonló: a magánhangzón kívül teljes egyezés nincs. ( a kistanár szerint általában keresztrímmel áll)

RITMUS

Időmértékes verselés: a rövid és hosszú szótagok váltakozására építő verselési forma.

Mora: az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű.

Verslábak:

·          Spondeus: --

·          Pirricchius: vv

·          Jambus: v-

·          Trocheus: -v

·          Anapesztus: vv-

·          Daktilus: -vv

Lejtés: egy soron belül iránya (emelkedő/ ereszkedő) nem változik

Hexameter:

Pentameter:

Disztichon: Egy sor hexameterből és egy sor pentameterből álló sorfajta.

Cezúra: olyan megszaktíás, szünet, időköz amely ütemet, verslábat metsz ketté. (pentameternél)

Ütemhangsúlyos verselés: hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásán alapul.

Ütem: Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, melyet 1 hangsúlyos és 1-5 hangsúlytalan szótag alkot.

Szimultán verselés: a költemény mindkét ritmusrendnek (az ütemhangsúlyosnak és az időmértékesnek is) maradéktalanul megfelel. (felező 8-as gyakran négyes trocheus vagy jambus)

SZÓKÉPEK

hasonlat: A hasonlat hasonlóságon alapuló szókép. A hasonlító és a hasonlított között valamilyen hasonlóság, közös vonás van.

Metafora: A metafora  összevont hasonlat, két fogalom, tulajdonság tartalmi-hangulati kapcsolatán alapuló szókép. Két szerkezeti eleme van, az azonosító és az azonosított. A hasonlattól formailag annyiban tér el, hogy nincs benne valamilyen grammatikai jelzés.

·          Egytagú (kép)

·          Teljes (kép + fogalom)

Megszemélyesítés: dolgokat, élettelen tárgyakat vagy természeti jelenségeket, illetve növényeket vagy állatokat az emberekre jellemző érzésekkel és tulajdonságokkal ruház fel.

Metonímia: névátvitelen alapszik: a név térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton keresztül más jelentést vesz fel.

Szinesztézia: ~összeérzés.  Hangulati egyezésen alapuló névátvitel. Különböző érzékelési szférákhoz tartozó jelenségek szerves egységére épülő költői kép  melynek alapja az, hogy olykor az érzéki ingereket nemcsak a nekik megfelelő, hanem más érzékszervek is közvetítik.

Allegória: elvont fogalmat képszerűen jelenít meg, többtagú hasonlat.

Komplex költői kép: a szóképek és az alakzatok egymásba kapcsolódnak, összefonódnak a szövegben.

SZÓ- ÉS MONDATALAKZATOK

Ismétlés: a hangalak megkettőzése

·          Szóismétlés

·          Szókapcsolat-ismétlés

·          Mondatismétlés

·          Refrén (a versnek egységenként visszatérő része)

·          Figura etimologica (~tőismétlés. Ugyanannak a szótőnek módosított alakú ismétlése)

Párhuzam: hasonló felépítésű szerkezetek egymás mellé állítása. Párhuzam lehet tagmondatok, mondatok, vagy nagyobb szövegegységek között.

Halmozás: azonos szófajú és mondatrészi szerepű, gyakran rokon értelmű kifejezések együttes megnevezése

Fokozás: egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében sorolja a rokon értelmű szavakat, kifejezéseket

Ellentét: szavak, kifejezések, tagmondatok, mondatok vagy nagyobb szövegrészletek szembeállítása

·          Paradoxon: olyan állítások halmaza melyek látszólagos ellentmondásra vezetnek

·          Oximoron: egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat kapcsol szoros gondolati egységbe

Kihagyás: költői elhallgatás, a történet egyes eseményeinek elhallgatása

Inverzió: szórendi csere, a mondat szórendjének, ill. szószerkezetei, tagmondatai természetes rendjének megváltoztatása

Enjambement: soráthajlásnak nevezzük a költészetben azt a jelenséget, amikor egy szintaktikai egységet kettévág a verssorhatár

EGYÉB FOGALMAK

Költői kérdés: Gondolatalakzat, a stílus szenvedélyessé tételének, nyomatékosításának eszköze. Csak formájára nézve kérdés, választ nem igényel.

Nominális stílus: A szövegben a névszói elemek dominanciája érvényesül. Jellemző a névszói állítmányok, jelzők túlsúlya, a nyelvi kapcsolóelemek hiánya.

Verbális stílus: igék és igenevek magas száma

Archaizálás: Egy letűnt kor felidézése nyelvi elemek ill. stilisztikai eszközök segítségével.

Kalligramma: ~képvers. betűk, szavak, szövegrészletek, verssorok és versszakok sajátos grafikai-tipográfiai elrendezésével egyszersmind képileg is megjeleníti a tartalmi mondanivalót.

Cím:

·          Szószerű/ mondatszerű

·          Címke funkció/ reklámfunkció