VIII/20. Katona József Színház egy előadása: A koccanás

VIII/20. Katona József Színház egy előadása: A koccanás
Takács Eszter

A színházról

Nemzeti Kamaraszínház tagjaiból

Kiszakadtak, mert nézetkülönbségek voltak:

Kamarások kortárs, modern műveket akarnak (bohózat, musical)

Székely Gábor, Zsámbéki Gábor: Katona

Napjaink történelmi pillanatainak bemutatása, elemzése

-> felvilágosítja és fejleszti vele a társadalmat

Koccanás

Rendező: Zsámbéki Gábor

Díszlet: Khell Csörsz

Stilizált de valós környezetből merít

Komédia a saját életünkről

Szórakoztató + megvilágosít

Megoldást nem ad

Kívülállóként mutatja a mindennapokat

Zeitstück - saját kor kritikus szereplőit& műfajait mutatja (?)

Sok dolgot (pl embertípust) mutat be, de nem mélyrehatóan

Általános korhangulat átadása

Műfaja vígjáték/szatíra ("lenézi művének a tárgyát")

Realisztikus törekvés költői túlzással

Minden embertípusból 1-1 (részletesebben lásd: Szereplők)

"művészi sűrítés": "Igazat mondd, ne a valódit!" (Thomas Mann)

Szituáció

Spiró saját tapasztalata alapján

Elhagyhatatlan konfliktus sok ember között

Főszereplő nincs, minden szituáció más-más embert emel előtérbe

(HR-es pasi + szerencsétlen nő lehetne, ha a végén összejönnének, de nem,

mert így nem változik meg a mű alatt az életük

Szereplők

HR-es pasi: Gáspár Sándor

Jó fizető állás multicégnél, de önnálló és/vagy emberi nem lehet

=> automatikusan bunkó ("HüJenőzik "rögtön)

Mikor lelassulhat (koccanás miatt) előjön a normál emberiség (pl telefon esetén)

Művelt (Örkénytől idézetek) és emberileg is normális

Szerencsétlen nő: Ónodi Eszter

Igazi vesztes típus

Sok diploma de nincs állás ("túlképzett")

Problémás kamasz gyerek

Elvált

Beteg zsémbes anyósát kell gondoznia

Lehetőségei

Elmehetne a HR-essel - pillanat műve

A tőzsdézővel - nem magáért szereti

Tőzsdés pasi: Fekete Ernő

Csövessel van - mindketten elszakadtak a valóságtól

<-> ő visszamehetne, de annyira nem érdekli

Emberi gesztusok

=> Szocializálódhatna, de az se érdekli annyira

Vállalkozó: Bezerédi Zoltán

Modern kor hőse

Jég hátán is megél - típus

Jófej, viccelődő, feltalálja magát (káoszt lakhatóvá tesz a bolttal), simulékony

Emberi gesztusokra képes

<-> viszont önző, csak akkor csinál bármit ha neki is haszna van belőle

Erkölcsileg rossz

Munkások

Nagyon kiszolgáltatottak

Vállalkozó átveri őket (is) de ez is jobb mint a semmi

Állati szinten tartottak (minden szempontból)

Kismamák

Jelen anyukáik, jövő nemzedékét nevelik ki

Brazil szappanoperák a szint

Nincs anyai gyengédség, törődés

Öreg pár a sarkon

Az öregek is kiszolgáltatottak

Senki nem törődik velük (pl család)

Nincs elég pénz az önálló boldogulásra (pl utazásra)

=> nincs jobb dolguk mint bámészkodni

Petőfi vers elemzése

 2010. december, Tillman tanárnő magyardogájára  

Takács Eszter

Hogyan elemezzünk egy Petőfi verset?

NÉPIES:

Zsánerkép: egy adott személyiségtípust mutat be

            Megnézni, ki beszél (általában nem önmagát írja le), mi a szituáció

Szituációnak elvont értelmezése lehet:

            Valamilyen életkornak az életérzését (pl. fiatalkor – Borozó)

            Képies leírások -> példák a versben a képi leírásra

            Népköltészet megnemesít (Herder hatására)

ð     egyszerű nyelv

ð     rövid sorok

ð     közvetlenség

<-> bonyolultabb szavak lehetnek benne (pl. skorpió)

Szembeszáll a Kazinczy-típusú versekkel

            Általában időmértékes verselés, dallamosak

ELŐFORRADALMI VERSEK - FELHŐK CIKLUS

            Depisebb versek, természetábrázolások

            ’45 november és ’46 márciusa közötti versek, Szalkszentmárton

             Szomorúbb, pesszimistább

            Sok természetleírás

                        Paradoxonok (logikai ellentmondás)

                        Most és mindig minden rossz volt.

    Később kicsit változik:

Ars Poetica: költői feladatértelmezés

                        Életteli legyen

                        Ne legyen fennkölt

                        Öntörvényű, néha támadó

                        Tudja hogy ilyen és egyet is ért vele….

            Romantikus individualizmus

                        Önmagáról ír

                        Egoista

                        Vallásos jelleg, Jézus-Krisztus szindróma

                                   Kiválasztottságtudat

                                   Önfeláldozás

                                               Megváltás -> halálváltás

                                                           „boldogságban mindenki tud élni, de el csak én hozhatom el”

Emberiséget váltja meg

            Ambíciók

LÁTOMÁSOK A SZABADSÁGHARCRÓL

            A szabadságért akar meghalni

            Halál jellemzi az életet

è    lelki extázis

Tenni kell valamit!

            Eszményi szabadság

            Eszményi szerelem

     -> romantikus individualista elmélet

Szabadság

            Lelki

            Társadalmi

Érzékszervekre ható elemek (leírások, hangok)

Vallási elhivatottság (úgy hisz benne mint egy fanatikus keresztény Istenben)

            „Romantikus” Látomások

            Jézus-Krisztus szindróma

            Ars Poetica

                        Költők az emberiségért

                        Későbbi műveiben: a népnek is kell tennie valamit

                        Még később: rájön hogy a nép még túl „gyerek ehhez”, de azért bíztatja

            Vagy nagyon rossz lesz minden, vagy nagyon jó

                        Földi mennyország

            Akár gúnyolódó, fenyegető hangnem is lehet

            Radikális

            Bibliai párhuzamos (pl. özönvíz, Káin és Ábel)

SZERELMI KÖLTÉSZET

            Értékrend:

                        Korai szakaszban nem olyan fontos mint az emberiség

                        Forradalom után szerelem-függő lesz

                                   <-> Lelki válság, mert ő „forradalmár”; + mert korán akar meghalni

            Korai szakaszban:

                        Gyakran tele van haláltudattal

                        Ami nem, az pedig csöpögős: leírhatatlanul szereti

                        Metaforák, képiség

                        Nyugodt lelkiállapot, beletörődés -> nem olyan fontos a szerelem

            Később:

                        Valóban nagyon szereti

                        Csalódás az emberiségben

FORRADALOM UTÁNI VERSEK

            Már ő se hisz a sikerben, de azért még buzdító jellegű

            Dicső halál – az egész nemzetnek

            Bibliai utalások

            Csalódott a népben -> még nem érett meg a feladathoz.

Szerelem a reneszánszban

K. István esszétémája 10. végére

Takács Eszter

2010. június 1. (10.)

Változatok a szerelem témájára a reneszánszban - tartalom

Általánosan a reneszánsz

Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad (Petrarca)

            Laura, tehetetlenség, dicsőítés, csodálat, hazatérés, megnyugvás, szonett

Boccaccio: Negyedik nap második novella

Lizetta: tökéletes kell neki; pajzán, virágnyelv, eufenisztikus-> illendősítés, körmondatok-> műveltebbeknek is

Petrarca: szerelem minden jónak a forrása, Laura, szójátékok, szonett

Janus Pannunius:

Gryllushoz: kétértelmű lupe; Szilviához: szójáték

Balassi Bálint:

Losonczy Anna, zabolázatlan, ellentmondásos,

Hogy Júliára talála így köszöne néki: nő felsőbbrendűség, ~Petrarca trubadúrlíra, magasztaló rész,

            Darvaknak szól: Júlia nélkül milyen szar, otthont ad a szerelem

            Cecília versek: szomorúság gyönyörködtet

Petrarkizál!

Szöveggyűjtemény9./186; tankönyv 168-208; füzet legeleje

Változatok a szerelem témájára a reneszánszban – bő vázlat

Reneszánsz: korstílus, művelődéstörténelmi korszak

Tudatos szembehelyezkedés a középkorral, antikvitás újjászületése, földi világ élvezetének előtérbe helyezése (csalódás az egyházban), optimista, életszeretet, humanizmus, fejlődésre képes ember, szabadság, univerzális ember.

Petrarca: Firenze, 1300-as évek, Avignonban él: papi pálya, (1326 ápr. 6) meglátja Szent Klára templomban Laurát -> kutatóutak Európa szerte, Ciceró és Vergilius művei, Afrika, Pun háborúk, Daloskönyv  

Daloskönyv: szonettek (14 sor, 2abba 3cd, jambikus trimeteres)

Két rész: Laura életében, Laura halálában

Áldott a nap, a hó az év s az évnek (szgy.186): nap = utalás Ámorra (anafora) <- antikvitás, a fizikai fájdalomnak örül, Laura  eszményítése, a szerelem a sok szenvedés ellenére is minden jónak forrása.

Természet és szerelem elválaszthatatlan egységet alkot; trubadúrlíra felelevenítése, szerelmes pasi gyötrődik, édes hölgyemény gyönyörű és semmi fájdalmat sem érez.

Sok szójáték, jelképek (nyíl, íj, nap, Laura= l’aura: fuvallat, l’auro: arany, lauro: babér)

Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad: (szgy.187): Pó: elviszi Laurától messze -> „ellenség” feldicsőítése, hogy az utolsó sorban, amikor azt írja h „csak földi részem hordja szarvad-ágad” a győzelem nagyobbnak tűnjön;

2. versszak: „az arany lomb felé lebegve száll már”: repíti Laurához a szerelem, ez a legerősebb,

„repül révébe édes otthonának”: rév: kikötés, otthon, megnyugvás a Laura

Boccaccio: Dante-kultusz megalapítója, Párizsi törvénytelen gyerek, Petrarca barátja

 Dekameron: novellagyűjtemény: 10 nap, 100 novella

         5. nap kilencedik novella(szgy.189): nőnek beteg gyerek-> kell a sólyom, a pasi mindent megtesz a szerelméért, az utsó vagyonát is odaadja érte ami épp a sólyom, „ha van bennem valami jelesség azt csak te jelességednek s irántad való szerelmemnek köszönhetem” „nem emlékszem h bármi kért szenvedtem volna miattad”, pedig miatta vesztette el a vagyonát

         Negyedik nap 2. novella (nemtom, beletartozik e): antiklerikális, Lizetta: hiú, buta

         Pajzán stílus, virágnyelv ~ Petrarca: átvitt értelmek; körmondat a művelteknek

Janus Pannonius: 1400as évek, latinul ír, egyetlen egész Euban elhíresült magyar szerző, első reneszánsz emberke, Itáliában nevelkedett és mindig visszavágyott, szerelmi költészete: rövid, csipkelődős, gúnyos.

Gryllushoz(szgy.195): ismét szójáték: tücsök/malac, eredetileg latin: benne van a lupa szó, ami lehet nőstényfarkas/kurva is…

Szilviához (szgy.ben nincs): „nem csak egy tüske szúrt meg”: erotikus, ismét jelképek, kétértelmű mondatok, gúnyos.

Balassi: 1500as évek, Zólyom, sok nyelven beszélt, mindféle társadalmi rétegben megfordult, ellentétes jellemű személyiség, zabolázatlan de a legműveltebb magyar, kreatív fordítások

három nagy szerelem: Losonczy Anna: házas asszony, 6 évig, nem felhőtlen, de „örök szerelme”, még öreg korában is zaklatja

            Dobó Krisztina: uncsitesója, érdekházasság, közben Annának írogat

            Célia: élete utsó szakaszában, Lengyerországi szerelme, nem tudjuk ki ő.

Júlia versek: Daloskönyvbe rendezés: boldogságtól végső lemondásig rendezett sorrend

Élet egyetlen értelme, elérhetetlen, eszményi, kifinomult stílus, szimmetrikus -> „Balassi-versszak”=tökéletes szerkezet

Hogy Júliára talála, így köszöne neki (szgy.209):

   Nő felsőbbrendű („térdet fejet neki hajték”), trubadúr-szerű: Petrarkizáló.

   „üdvöz légy”, mint Mária! -> egyre jobban dicsőíti, invenció poétika: költői kitalálás.

   Metaforák, nemesi elemek, fokozásos halmozás, „kegyetlen Júlia” a vége, ütemhangsúlyos.

Darvaknak szól (szgy.210)

   Júlia nélkül kitaszított lélek („szarándok”XD), csak a darvak érhetik el Júliát a paradicsomban, szerelem biztos pont, otthon ott van ahol Júlia.

Célia versek: letisztult, csendes-boldog szenvedés a viszonzatlan szerelem, kimunkált, érzékekre akar hatni, tökéletes.

Kiben a kesergő Celiárúl ír(szgy.214):

1.      rész: Célia fájdalma, 2. rész: Célia milyen gyönyörű, rengeteg hasonlat.

Szigeti veszedelem

Szintén K. István tétele.

Takács Eszter

2010. június 1. (10.)

Zrínyi – Szigeti veszedelem

Zrínyi Miklós írta a Szigeti veszedelmet az 1600-as években. Eposz, azaz egy nagy terjedelmű elbeszélő költemény, hősei (rendkívüli, de nem varázslények) rendkívüli tetteket hajtanak végre, amely egy egész közösség számára kihat. Barokk stílusban íródott.

A Szigeti veszedelem és az Iliász, és más fontos irodalmi művek közt erős párhuzamokat és ellentéteket lehet felvonni.

Ilyen például a műnek felépítése. Az invokáció egy Szűz Máriához szóló segélykérés, míg az ókori művekben (pl. Iliászban) ez a múzsákhoz szól. Az esemény nagysága is kisebb, bármennyire is igyekszik Zrínyi felnagyítani, hiszen ez csak egyetlen vár sorsa a török háborúkban. Zrínyi igyekszik minél nagyobbnak mutatni a jelentőséget, mivel ezzel a művel a célja a magyarság újra egységbe kovácsolása a célja, példamutatás egy nemzeti állam és hadsereg kialakulásért, és hogy rájöjjön a magyarság: külső segítségre nem számíthatunk, a problémáinkat saját magunknak kell megoldanunk. Ezért voluntarista vonásokat hirdetve azt mondja, hogy az emberi akaratnak szinte nincs határa, bármit meg lehet tenni, csak akarni kell. A nagy jelentőség kedvéért a téma fontosságát is „eltúlozza”: a háborút a magyarság erkölcsi bűneiért magyarázza, a protestánsok és a hit elvesztése, a széthúzások miatt büntet minket az isten, csakúgy mint a Bibliában tette. Felveti a gondolatot, hogy mi vagyunk isten választott népe, és ez a csata bibliai jelentőségű lesz. A török csupán az isteni büntetésnek eszköze. Mivel valójában a hitért szállunk harcba, ezért tulajdonképpen mi vagyunk egész Európa megmentői, a hit védelmezői. Ezen nagy témához méltóan a segélykérés Szűz Máriának szól, a témamegjelölés pedig az Aeneisnek szavai. Ez az erős vallásra összpontosítás barokk vonás.

További barokk vonásokkal rendelkezik még maga Zrínyi személye is: egyszerre reális politikus és misztikumban hívő hívő. Elsősorban azonban mégis a vallás a legfontosabb: az erkölcsmegújulásért és a szultán legyőzéséért mártírhalált hal. Ez a mártírhalálság az Iliászból ismerős lehet nekünk: Akhilleusz is pont így tett. A műben először szintén imádkozva találkozunk vele. Isten vértanúsággal tiszteli meg csodát jelenít meg Zrínyi előtt: megjelenik Jézus és háromszor meghajol: ez már a szenteknek kijáró tisztelet jelképe. Zrínyi értékrendje is barokk-antik felfogást tükröz: jobb hősként, szent célért meghalni, mert anélkül élni. A mű végén Zrínyi halála megfelel ennek: a halál mint pozitívum jelenik meg, - nem úgy mint a reneszánszban az életszeretet -,  dicsőséges mennybemenetel, érzelmileg felfokozott, extatikus, misztikus élmény a halál, egyesülés az Istennel. A barokkban az életszeretet mellett a túlvilág biztos és jó helynek tűnik. Mivel ez az antikvitásban is megtalálható, így ez is ismerős lehet az Iliászból.

Azonban a történet maga is sokszor hasonló az Iliászhoz, ilyen például Cumilla története, amely Briseis-éhez hasonlít, vagy Demirhámé, aki pedig a barátját vesztett Akhilleuszhoz hasonlít. Az Egri csillagokhoz hasonlít Gyula várnak története, mikor a török szabad kivonulást ígér a magyaroknak, de helyette rabláncra veri őket, vagy Zrínyi bíztató beszédje (235. oldal) utáni eskütétel. Ókori szövegekhez hasonlít a mű elején található seregszemle/emuneráció, ahol a török sereg dicsérgetésével felértékeli a törököket, így még nagyobb dicsőség lesz legyőzni.    

A Szigeti veszedelem tehát egy barokk stílusjegyeket magán hordozó, a pozitív példa és a nagy jelentőség kihangsúlyozása miatt antik szövegekkel párhuzamba állítható nagy eposzi költemény.

Reneszánsz

K. István 10.-es utolsó esszétételének kidolgozása

Takács Eszter

2010. június 1. (10.)

Reneszánsz – változatok a szerelem témájára a reneszánszban

A reneszánsz egy fontos korstílus, művelődéstörténelmi korszak. Legfontosabb jellemzői a tudatos szembehelyezkedés a középkorral, az antikvitás újjászületésének szorgalmazása, a földi világ élvezeteinek előtérbe helyezése (csalódás az egyházban), optimista életszeretet jellemzi, az egyén előtérbe kerülése, humanizmus, a fejlődésre képes ember-gondolata, szabadság vágy és univerzális emberben való hit.

Legfontosabb szerzők: Petrarca, Boccaccio, Magyarországról pedig Janus Pannonius és Balassi Bálint. 

Petrarka: Firenzei származású költő az 1300as években, örök szerelme Laura, akit a Szent Klára templomban pillantott meg. Egész verseskötetet szentelt Laura iránti szerelmének; ennek a kötetnek a címe a Daloskönyv. Szonetteket tartalmaz (14soros versek 2abba 3cd, jambikus trimeteres verseléssel), amelyeket két részre tudunk bontani: Laura életében és Laura halála után íródtak. Alapvető közös tulajdonságuk, hogy a trubadúr lírához hasonlóan a nő felsőbbrendű, általában a férfi gyötrődik a szerelemben és ontja magából a verseket a  gyönyörű, bájos és semmiféle fájdalmat nem érző nőnek. Erre jó példa az Áldott a nap, a hó, az év s az évnek c. vers, ahol Petrarka magaslatokig eszményíti Laurát, rettentően szenved, de ugyanakkor szinte boldog a fizikai fájdalomtól, a szerelem a sok szenvedés ellenére is minden jónak a forrása az író szerint. A szerelem a legerősebb, erősebb még a Pó-nál, az ellenségnél is a Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad című műben: a vers elején leírja, ahogy a Pó elszakítja fájdalmasan Laurától, a folyóra nagyító jelzőket aggat, hogy a végére, mikor kiderül hogy még ez sem elég erős a szerelmétől elválasztáshoz („csak földi részem hordja szarvad-ágad”… „arany lond felé lebegve száll már”), még nagyobb legyen a dicsőség. A költő „repül révbe édes otthonának”, azaz az ő biztos pontja, otthona a világban a szerelemnél, Lauránál van. Sok szójátékot, jelképet használ, ilyen például a nyíl, az íj, a nap, a Laura=L’laura=arany/babér)

Másik fontos szerző Boccaccio, a Dante-kultusz megalapítója, Petrarca kortársa és barátja. Neki a stílusa gyakran pajzánabb, virágnyelven íródott „inkább szép, mint okos”), gyakran hosszú körmondatokká szerveződnek. Rengeteg átvitt értelem található itt is, valamit a női felsőbbrendűség. Például: 5.nap 9.novella: nem emlékszem, bármi kárt is szenvedtem volna miattad, pedig miatta veszette el az egész vagyonát!

Janus Pannonius az 1400as években élt, és egész Európát bejárta a hírneve. Szerelmi költészetét Boccaccióhoz hasonlóan a rövid, csipkelődős, gúnyos versecskék jellemzik, mint pl. a Gryllushoz c. versben a „Lupa” szó, ami egyszerre jelent nőstényfarkast vagy prostituáltat is, vagy akár a cím is kétértelmű: tücsköt vagy malacot jelenthet. A Szilviához c. versében is rengeteg erotikus, kétértelmű mondatot találunk, pl. „nem csak egy tüske szúrt meg”.

Másik jelentős magyar költő volt Balassi: az 1500as években élt, rettentő művelt volt, ugyanakkor olykor zabolázatlan, ellentétes személyiség. Életében két nagy szerelme volt: Losonczy Anna, akit verseiben („Júlia versek”) Júliának nevezett, és Célia, akiről mai napig is csak annyit tudunk, hogy egy lengyel származású nő volt. Petrarcához hasonlóan ő is Daloskönyve rendezte műveit, méghozzá érzelmi rendszer szerint: a kezdeti reményteljes boldogságtól a reménytelen, végső lemondásig jönnek sorban a versek. Itt is megjelenik az eszményített, megfoghatatlan nő fogalma, aki a férfi élete értelme, és csak szenvedéssel összekötött életértelmet ad neki. Erre találunk példát például a Hogy Júliára talála, így köszöne néki c. versben: petrarkizáló, trubadúr-szerű vers, a nő olyannyira felsőbbrendű, hogy már szinte a Máriának kijáró tisztelettel köszön neki („Üdvöz légy!”), és ezt egyre jobban fokozza, térdet hajt neki, metaforák, nemesi elemek, fokozások díszítik a versek, míg a végén kifakad, milyen kegyetlen ez a Júlia! Rendkívül kifinomult, tökéletesre formált verseket írt, szimmetrikus un. Balassi versszakokat. A Darvaknak szól cím versében Júlia nagyon távol van, csak a darvak érhetik el, és ő fájóan vágyódik Júliája után, de nem érheti el, pedig Júlia az otthona, a paradicsoma, az egyetlen biztos pontja csak ebben a világban.

A Célia versek már kevésbé hevesek: csendes-boldog szenvedéssel ír a viszonzatlan szerelem „szépségeiről”, nagyon kimunkált, letisztult, érzékszervekre ható, gyönyörű versek a Célia versek. Ilyen például a Kiben kesergő Céliárúl ír c. vers, miben Célia fájdalma mellett Célia szépségének érzékletes leírását adja nekünk. Rengeteg hasonlatot használ ő is, mint reneszánsz vonás.  

Candide

Candide – egy felvilágosult gondolkodó válsága

A Candide-ot Voltarie írta az 1760-as években. Felvilágosult filozófus és író volt, igen csípős, gunyoros stílusban írt. A felvilágosult eszményeket magában hordozta, és ezeket megfigyelhetjük a Candide-ban is.

A felvilágosodás antiklerikális volt, azaz egyházellenes volt. Ezt megfigyelhetjük a Candide-ban is. Megkérdőjelezi az isteni gondviselés jelenlétét, mert milyen isten is az, aki hagyja, hogy a lissaboni földrengésben ártatlan emberek haljanak meg? Rengeteg emberkínzással, akasztással (akár olyanokat is, akik nem érdemlik meg, pl Pangloss mester) találkozhatunk de itt nem az istennel mint gondviseléssel találkozunk, hanem alapjában megkérdőjelezi hogy figyeli e az emberiséget, és ha figyeli, hogy hagyhatja hogy ilyen gonoszságok megtörténjenek? Amikor Candide lámáit ellopják, és a tolvaj megbűnhődik, akkor elsőre azt hihetnénk: ez azért van, mert isten igazságot osztott. Azonban nem csak a bűnös bűnhődött meg, hanem mellette sok ártatlan ember aki még fenn volt a hajón. Az egyházi személyek se pozitív szereplők a könyvben: Kunigunda bátya például katolikus pap, mégsem az egyházhoz méltóan viselkedik (megölné Candide-ot), és nem a hitbéli elkötelezettsége, hanem a kényszer miatt is lett pap. A protestánsok nagyon ellenségesek, Candide kitérő válaszára (mint nem tudja, hogy antikrisztus-e a pápa) nem adnak neki alamizsnát hanem inkább a rettenetes dologházba küldenék (Hollandia). Páter Giroffé pedig egy szerzetes, de gyűlöli, a cölibátust megtagadja (szeretőt tart). A felvilágosodás ezzel is rámutat arra, hogy a természet elleni tettek mit pl az alap szexuális vágy kielégítésének megtagadása nem pozitív, hanem negatív hatással van az emberekre. Alapvetően a vallás mint vagy vakbuzgóság, vagy mint „bort iszik de vizet prédikál” módon jelenik meg. Az egyetlen pozitív példa Jacques, az anabaptisa – ő az, akit elítél a katolikus egyház, mégis egyedül ő viselkedik gerinces ember módjára. Voltaire ezzel a vallási türelmetlenséget kritizálja.

Másik felvilágosult eszme a társadalmi berendezkedést érinti: a felvilágosodás szerint az állam szerepe nem a nép kizsákmányolása, hanem a polgárok jogainak védelmezése és a nép helyes irányítása lenne a feladata, de ez csak Eldorado esetében érvényesül. A bolgár királyt Voltaire például a „felvilágosult” Nagy Frizsesről példázta, akiben csalódnia kellett. A könyvben a király Candide-ot nem az emberi jó szándék miatt menti meg a vesszőzéstől, hanem a saját jó hírének mentéséért. A hat bukott király a sors forgandóságát hivatott bemutatni. Felvilágosodás-elme az antifeudalizmus is, és ez is megjelenik a regényben: az arisztokraták nem érdemlik meg a jólétüket, illetve HOL találkoznak Pococurante-val akinek bár mindene megvan, emiatt csak boldogtalan: halálra unja magát. Thumbelthone-báró pedig egyszerűen földhözragadt és „ranghozragadt”, kiűzi Candide-ot a Paradicsomból, az ember értékét számára a rang jelzi. A civilizációt csak egy esetben tűnteti fel pozitívan: Eldorado esetén, de az amúgy is egy „ideális világ”. A Füleseknél, akik teljesen civilizálatlanok, elfajult kannibálok, de valójában náluk sokkal rosszabbak is vannak, Candide-ékat is csak azért akarják bántani, mert azt hiszik, jezsuiták, akik pedig még náluk is gonoszabbak. Voltaire tehát támadja az ésszerűtlen társadalmi törvényeket, csak úgy mint a felvilágosodás.

A műt több fajta regényként is lehet értelmezni, ezek közül talán a leg kézenfekvőbb a kalandregény: kezdő és végpont között felcserélhető kalandok sora áll. A kalandokat kiváltó ok Kunigunda elnyerése; azonban mikor sikerül elérni élete célját, amiért annyit szenvedett és küzdött, a vágy már kihúnyt, a szimpátia lelohadt és Kunigunda megcsúfult. Felveti ez a kérdést: meddig érdemes elmenni a vágyainkért? Értelmezhetjük utazóregényként is: ennek célja a különböző társadalmak közti különbségek, vallási, felfogásbeli eltérések bemutatása. Ebből nagyon sokfélét figyelhettünk meg (protestantizmus és katolicizmus; társadalmi rétegek közti és országok közti eltérések (pl. Eldorado – ideális társadalom: egyistenhit, józan észen alapuló törvények és a tudomány és a művészet támogatása, míg pl Candide hazája, aminek ugyan ennyi esélye lenne, velejéig romlott). A műben sok ismeretterjesztő, információban gazdag leírást, un. pikaresztet találunk (felvilágosulás alapvető célja amúgy is a globális ismeretnyújtás, hogy mindenkinek bizonyos fokú alap műveltség a kezébe legyen és ne bamba birkaként kövesse az ésszerűtlen elveket, hogy nőjön föl végre. ) Tézisregényként értelmezve egy fontos kérdésre keressük a választ a regény során. Ez a Candide esetében lehet az optimizmus kérdése: igaza van-e Pangloss mesternek, hogy „Minden a lehető  legeslegjobban van ezen a legeslegjobb világon”, van inkább Martinnak van igaza, minthogy a világ velejéig rossz? Erre a kérdésre talán azt a választ adhatjuk, hogy el kell fogadni a világot a saját tökéletlenségével és megtalálni benne azt, amitől boldogok lehetünk. Ez pedig a munka, mert távol tartja a 3 rosszat: “unalmat, bűnt, és szükséget”.

A Candide-ot tehát méltán hívhatjuk felvilágosult eszmében írt regénynek.

Berzsenyi elégiái

Takács Eszter

2010. június 1. (10.)

Létértelmezés Berzsenyi elégiáiban – tartalom

Ki volt Berzsenyi

Elégia def.

Múlandóság, idő gyors múlása, végzet, kiégett lélek

Közelítő tél

Logikus, ellentétek, auditív, múlt elvesztésének fájdalma (antikvitás), természettel időmúlás, általánosítás, lélekleírás, első aszklepiadészi versszak, 3 kis aszk és egy glükoni sor.

Levéltöredék barátnémhoz

Episztolának indult, létösszegző vers, reális helyzetkép, ábrándozás, kanóc, elmúlás, jelképek

 (Búcsúzás Kemenes-Aljától)

 Elégikus óda: Osztályrészem

Kikötés nehéz folyamata, odüsszeia, költészet=haza, csak nyugtatgatás, kiszolgáltatottság, végzet, fiatal és felnőtt különbsége

Horác

            Horáchoz hasonlít (Thaliarchushoz, Liciunius Murénához), helyzetértékelés és tanács, reménytelen (tettetés), patak, nyíl

ÖSSZEFOGNI!!

Létértelmezés Berzsenyi elégiáiban – Bő vázlat, ami aztán esszébe fut át… :P

Berzsenyi: 1700-800as évek Hetyke; iskolában már túlkoros, nem tud beilleszkedni, elszökik, katonaságból is, deákságból is, apjával rossz viszony, nagybátyjával Niklán él, fiatal, együgyű feleség: Dukai Takács Zsuzsanna -> Sömjénbe megy, kiváló gazda lesz

            Kettős személyiség: nemes és éjjelente költő, nagyon magányos, befelé forduló, erős ellentétek, Horatiusi életformát akarja (sztoikus, megfontolt, arany középút, józanság, harmonia, klasszicista egyensúly ó örökösen csak sóvárog erre, nyugtalan-> romantika-szerű, főként azt megelőző szentimentalizmus.

Kis János fedezi föl, Kazinczyival levelezés.

            Sok gond a gazdasággal, boldogtalanság=> költői válság, búskomorság, elszigeteltség

            Kölcsey: kritika-> 8 évig csak műveli magát a jó válaszért

            Tanulmányok, Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Elégia: Fájdalmat, csalódást, gyászt megéneklő, bánatos hangulatú lírai költemény; Berzsenyinél: múlandóságról, lélek kiégéséről szóló siralomáradat, a monotónia és az elszigeteltség elviselhetetlensége.

Búcsúzás Kemenes Aljától: szerelemről mond le

Közelítő tél: természettel érzékelteti az időmúlást (leíró szakasz), aztán a saját elvesztett ifjúságát (általános), majd visszautalással rájövünk h az egész csak róla szól (lelki tájleírás)

Levéltöredék: leírja milyen neki egy nap vége, de az egész átvitt értelmű (mi más…?), létösszegző vers. Elsőször reális helyzetképet mutat, majd ábrándozással a múlt dicsőítése és elvesztésén való sajnálkozás jön ellentétekkel, majd ismét egy egészet összefogó utolsó szakasz jön: életsorsát összegző jelkép volt az egész este

Osztályrészem: elégikus óda; kikötésről szól. Horáciusiés antik filozófia, de valójában ez csak illúzió, csak sóvárog rá, a költészet mindent jóvá tesz, mellette bármilyen rossz jöhet; horatiusi lezárás: emelkedett, őszinte rajongás a múzsának

Összefoglalva/ avagy az esszé (! Nem teljes, bele kell írni az életrajzot!!)

Mind a Közelítő telet, mind a Levéltöredéket három szakaszra bonthatjuk. Az első szakasz minden esetben egy leírás, egy-egy képet tár elénk: a Közelítő télben ez a természetnek a leírása, a tél vagy ősz beköszöntését írja le, az elmúlt szép múltra való utalással. Ezt a jelenetet azonban nem úgy írja le, hogy a most következő rosszat részletezi, hanem un. negatív festéssel leírja, hogy mi az, amit elveszít („nem búg a gerlice” „a csermely violás völgye nem illatoz”, „nem mosolyog gerezd”, „nemrég öröm víg dala harsogott”.). ezzel még erősebben be tudja mutatni a veszteséget, hiszen megjelenik a szemünk előtt az, ami többet már nem lehet a miénk. Az antikvitást mint idillikus múltat fogja fel, ezért sok az antik szóval találkozhatunk, mint például: labyeinth, zephyr, symphonia. Ezek a vers egészében megmaradnak, mindvégig emlékeztetve minket az antikvitás szépségének elvesztésére.

A Levéltöredékben ez a leírás a költő valós esti óráit festi le. Bár az első versszakban visszautasítja a válaszadást a „barátnéjának”, valójában pont ezzel a tagadással írja le a választ: távol a vígasságtól ő egyedül, mint egy testi-lelki magányban ül a diófa alatt, majd mikor a családja („cselédim”) nyugovóra térnek, ő a saját világába, ábrándjaiba merül.

Ekkor jön a következő szakasz, az ifjúság elvesztését, a lelki kiégést és az idő visszafordíthatatlan, gyors múlását leíró rész. A közelítő télben például: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül”, „minden csak jelenés, minden ég alatt, mint kis nefelejcs, enyész”. Úgy érzi, nem használta ki eléggé az örökké elvesztett fiatalságát („koszorú bimbaja elvirít”: még nem is nyúlt ki teljesen, még nem élt eleget („még alig illetem egy-két zsenge virágait, még alig ízleli nektárját ajkam”), de máris itt a vége. Nem is várhatja, hogy „új tavasza legyen”, hiszen a múltat nem lehet visszahozni, „nem hozhatja fel több kikelet soha”. Nem is elsősorban a haláltól fél, hanem az élet sivárságától, a lélek kiégettségétől.

A Levéltöredékben a lelki kiégést nem is annyira az idő múlásával, inkább a két külön életének szöges ellentétben állását fejezi ki, minthogy nappal gazda, egy fiatal nemes, míg éjjelente egy lelki öregedéssel küzdő, mélabús és magányos költő. Leírja ábrándozását, előtűnnek az „élete eltűnt örömei”.  

Végül az utolsó szakasszal mintegy párhuzamot emelve az előző versszakokkal az „este” fogalmat az egész életre terjeszti ki, fény derül az eddig rejtett szimbólumokra, mint a „kanóc (azaz parázs) pislákoló lángja” mint a múló szerelem jelképe, vagy az őszibogár búsongó zümmögése mint a „bús melankólia szomorú nótája”. Egyedül van, csak a költészet és a múló szerelem van már csak mellette.

A közelítő télben ez a vers összefoglalás az utolsó két versszakban található meg, amikor visszautal a vers előző részeibe, és közben elmúlt fiatalságát siratja, ezzel rádöbbentve az olvasót, hogy még az első, leíró rész sem volt egy szimpla tájkép az idő múlásra asszociáltatva, hanem az egész a saját lelkének a „tájképe”. 

Az Osztályrészemben már módszert alkalmaz az idő múlásának, a lélek elsivárosodásának leírására: a felnövést mint kikötés egy viharos tengerből való kikötést írja le. Ez a szituáció emlékeztethet minket az Odüsszeiára, miben a veszélyes, elhagyatott bolyongás a fiatalkornak, és a rég várt hazatérés a biztonságos otthonba pedig a felnövést szimbolizálja. Valójában viszont sokkal több áll ennek a hátterében, összetettebb érzelmek bújnak meg a „partra szállottam” kép mögött: a kikötés nem csak „békét” ad, nem csak egy hívogató öl, hanem egy „elzárt hely”, kötöttséggel és felelősséggel, és főként az unalom, a sivárság lehetőségével: minden megnyugszik, megfontoltnak kell lenni és higgadtnak, ám ezzel az izgalmas, mozgalmas fiatalkort veszíti el. Nem lehet biztos benne, hogy valóban jól döntött-e, viszont már nincs lehetőség a változtatásra. A mű a boldogság megelégedést akarja sugallni nekünk, de ez csak látszat, valójában csak győzködi magát, nincs birtokában az imitálni próbált sztoikus, horáciusi nyugalomnak. Le kell mondjon „tündérképekről”, el kell fogadnia a sorsát. A 3. versszakban leírja, mennyi mindene van, úgy tesz, mintha ennyivel elégedett lenne, viszont az utolsó sorban a kérdés „kérjek-e többet?” magába foglalja a választ, minthogy igen, többet akar, ennyi nem elég.

A mű végét Horácius verseihez hasonlóan a költészet dicsőítésével zárja le: minden nehézségben és jólétben a boldogsága csak a költészetnek a függvénye („csak te légy velem, te szelíd Camoena…. S a vadon tájék kiderült virány lesz!”)

Mindhárom mű tehát a lelki fiatalság elvesztését fájlalja. Mindhárom műben sok szimbólum figyelhető meg, az Osztályrészemben és a Közelgő télben gyakori az antik szóhasználat (charybdis, tíburi, camoena, labyrinth, symphonia stb.). Szimbólum például a tenger, mint szabad választási lehetőségek, a teljes élet előttünk levése az Osztályrészemben, míg a Közelgő télben a tavasz/nyár jelképez hasonlót, szebb világot. A Levéltöredékben ez a „képzelet égi álma”.

A költészet mind az Osztályrészemben, mint a Levéltöredékben mint utolsó virrasztó, hűséges barát jelenik meg, ki ha jelen van az élet is boldog marad.

Maguk a címek is fontos jelentéssel bírnak: az Osztályrészem azt fejezi ki, hogy ezt a sorsot nem ő választotta magának, egyszerűen csak ez jutott neki és ebbe kell beletörődnie. A Levéltöredék egy barátnémhoz talán azt jelezheti, hogy ez a mű nem is egy elégiának, hanem egy epigrammának, költői levélnek indult, csak a költő már nem volt képes nem a lelki fájdalmáról írni (-.-)… A Közelítő tél pedig egyértelműen a tavasz/nyár, azaz a fiatalság végét jelenti.

Mindegyik mű mélabús, fájdalmas, lemondásokkal teli elégia.     

Hamlet

Az év utolsó nagy témazárójára készült, K. István tétele (10.)

Takács Eszter

2010. június 1.

Hamlet, mint a megismerés és a felvilágosodás tragédiája.

A Hamlet William Shakespeare drámája az 1500-a évekből, késő reneszánsz angol tragédia.

A Hamletet mint egy beavatást értelmezhetjük: Hamlet felvilágososodik a halálról, a szexualitásról, megismeri a világ züllöttségét. Ezért hívhatjuk a Hamletet mint a felnőtté válás és beavatódás tragédiájába. Hamletben apja halálakor nemcsak apját veszíti el, hanem az anyjába vetett bizalmát is. Gertrúd látszólag gyászolja az elhunyt királyt, de gyakorlatilag máris összeházasodott Claudiciusszal ami nem más, mint az apa gyilkosa.

MÁSHOGY.

A Hamletet nagyon sokféleképpen lehet értelmezni amiatt, hogy rengeteg tettetés, árnyaltság van benne. Fontos kérdés a látszat-valóság kapcsolata, hogy ki mit miért tesz. Például Polonius tipikus álszent, és megpróbálja Hamletet mint őrültet beállítani mind Ophelia, mind a világ szemében. Ebben az érelemben Hamlet is szerepet játszik, hiszen például Ophelia előtt valóban bolondnak adja ki magát, de az őrültséggel csak azért takarózik mert akkor elhalványulnak a felelősségek, megjelenik az a lehetőség, hogy csak azért mondott valamit mert hát úgyis őrült. … Talán azért sem mondja el az igazat, mert nem bízik meg teljesen Opheliában, mert Ophélia nem bízik meg benne, hogy még mindig szereti, fél, hogy a lány elhiszi az apjának azt hogy ő már őrült és nem is szerelmes belé. Hamlet fönntartja a hitelesség igényét, hogy mondja el neki például Gertrúd a dolgokat, és ne tettesse magát, és amellett pedig ő maga látszatot von maga köré. Ez valószínűleg a beavatódása miatt van: így védekezik a most megismert új valóságtól, hogy a világ romlott, az anyja szexuális vonzódása a régi, szerető férjének tiszteletétől fosztotta meg. Nem tudja, mit higgyen, hiszen anyja is látszat-gyászt von maga köré, amiről Hamlet nem tudhatja, hogy valós-e, nem tudja, hogy az anyja is részt vett-e az apja megölésében, mert ezzel elárulná (még jobban) Hamletet. Ekkor az a kérdés is fel kell hogy vetődjön: ha az apja az ellene összeesküvőknek a vérét kívánja, akkor az azt jelentené, hogy meg kell ölnie a saját anyját? Nem tudja, hogy képes lenne e rá, és főként hogy mi lenne a helyes cselekedet. Hamlet nem tudja, mi a valóság, miben higgyen, kiben bízzon (például barátjának akarja eladni magát Ros és Guilden is), és mi lenne az erkölcsileg a leghelyesebb cselekedet. Ezért nem tesz semmit. Az apjától kapott feladatot saját maga számára kiterjeszti: az egész világot meg akarja menteni, de nem tudja, nem lesz e ő is ugyan olyan rossz, mint akiket megöl azzal hogy gyilkol. Először példaképeket keres, de megfelelőt sem apjában, sem Laeresben, sem Fortinbrassban nem talál. Rá kell jönnie, hogy egyedül van ezen a világon (felnövés, beavatódás…). Megismeri a világ igazi valóját: tele van ármánnyal és tettetéssel, megismeri a halált (apja meghal, sírásók: az emberből csak egy koponya, csupán csak egy csont marad), rádöbben, hogy a világ romlott, minden csak a hatalom (Claud.) és a szexualitás körül forog (Gertúd). Az egyetlen tanács, amit tud adni, az Ophelianak szól: vonuljon kolostorba, ne szaporítsa tovább a világot lehetséges gazemberekkel, maradjon meg ártatlan valójában. Hamlet egy érzékeny, melankólikus lélek, akire túl nagy felelősségű feladatot szabtak, és nem tudja, mi erkölcsileg a helyes. Nem tudja, miben higgyen, lehet, hogy a szellem csak a látszat, és nem valóság, lelkiismeret furdalása van. Ezért késlekedik.

Beavatódik a szexualitásba is: megtapasztalja, hogy a vágyak hogy tudják befolyásolni a személyiséget, például a férjét szerető és tisztelő anyja

hogy vetette le a gyászruhát és erotikus vágyai miatt ment hozzá a gazember Claudiciushoz.